Pályázatok - NTP-MTTD-18-0015
„Hangoskodunk” címmel, komplex tehetséggondozó projektet valósítottunk meg általános iskolás tehetségígéretek
és mentorként közreműködő középiskolás tehetségek valamint tehetséggondozásban jártas tehetségsegítők és
szakemberek bevonásával. A természettudományos, matematikai és digitális kompetenciák fejlesztése során
kutatás alapú módszertannal támogattuk az elméleti ismeretek megszerzését és gyakorlatban való alkalmazását.
Külső színhelyek bevonásával biztosítottuk a felfedeztetésen, élményeken alapuló tapasztalatszerzést.
Célunk volt a kutatás módszertanával való ismerkedés, az egyéni igényekhez, érdeklődéshez igazított
ismeretszerzés és ismeretfeldolgozás elősegítése, az együttműködésen, egyéni felelősségen alapuló
munkaformák szorgalmazása. A bevont tehetségígéretek körében szükségesnek tartottuk a kreativitás,
önismeret fejlesztését is. A műhelyfoglalkozások „hang” köré szerveződő résztémái a matematikai,
természettudományos és digitális kompetenciák komplex fejlesztését szolgálták.
A két napos Budapesti tanulmányutat három napos Szegedi szaktábor követte. Ezen programok a kiscsoportos és
egyéni kutatómunkát és a tapasztalatszerzést biztosították. A szaktábort és a tanulmányi kirándulást egyaránt
úgy terveztük, hogy a bevont diákok pihentető, lazító tevékenységekben kikapcsolódhassanak, de valamely
résztémában ezek a programelemek is kötődjenek a fő kutatási témánkhoz.
Budapesten a Csodák Palotájában járva érdekes kémiai kísérleteket láthattunk az Öveges teremben.
Az ELTE-n bioakusztika előadást hallgathattunk Dr. Horváth Gábortól, a Schlieren Laboratóriumban
Pereszlényi Ádám doktorandusz látványos kísérletei nyűgöztek le bennünket, Radnai Gyula fizikus,
tanár, egyetemi docens hangtani játékokat bemutató foglalkozásán régi játékok működésének fizikai jellemzőivel
ismerkedtünk.
Ellátogattunk a Szegedi Vadasparkba, majd Dr. Mező Tamás tapasztalatszerző hangtani előadásán vehettünk
részt. A nemrég megnyitott ELI Lézeres Kutatóközpontban egy előadást követően csoportokban feladatokat
oldottunk meg a hallottakhoz kapcsolódóan, majd bejártuk az intézmény látogatható részeit. A Radnóti Gimnázium
„Termosz” laborjában hangtani kísérletet végeztünk. Jártunk a szegedi Orr-Fül-Gége Klinikán is, ahol orvosi
nézőpontból vizsgáltuk a hallást és beszédet. Az első magyar vasbetonból épült víztorony tetejéről csodálatos
kilátás nyílt Szeged városára. A víztoronyban kialakított múzeumban fizikai kísérleti eszközöket próbálhattak ki a
gyerekek.
Élményekkel teli, tartalmas projektet zárunk majd június 5.-én, ahol a résztvevők beszámolnak tapasztalataikról,
kutatási eredményeikről.
lményekkel teli, tartalmas projektet zárunk majd június 5.-én, ahol a résztvevők beszámolnak tapasztalataikról,
kutatási eredményeikről.
Addig is megosztjuk az olvasókkal Csóti Zalán beszámolóját a szegedi programunkról.
„3 nap Szegeden a hang jegyében
1. nap
3 napos kirándulásunk célja az volt, hogy minél többet megtudjunk a hangokról. Az első napon utunk így rögtön
a Szegedi Vadasparkba vezetett, ahol hangok arzenálja vett körül bennünket.
Sajnos az idő rövidsége miatt nem tudtunk minden állatot megnézni, ezért csak a „leghangosabbakra” koncentráltunk.
Számomra a papagájok voltak a legérdekesebbek, közülük is a rózsás kakadu, mert bár nem tudott „beszélni”, de roppant mókás hangokat adott ki.
Ebéd után a Szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium felé vettük az irányt, ahol először egy érdekes
előadást hallgattunk meg a hanghullámokról, majd pedig pohártelefont és rezgősípot készítettünk.
A pohár telefont úgy készítettük, hogy két tejfölös pohár alját kilyukasztottuk, közéjük madzagot feszítettünk, és
ha valaki a pohárba beszélt, társa a madzag túlsó felén hallotta, hogy mit mond, mivel a madzag elvezette a rezgést a másik oldalra, a pohár pedig felerősítette azt.
A rezgő síp készítéséhez egy szívószálat használtunk, melynek végét háromszög alakúra vágtuk, majd belefújtunk,
és ekkor rezgő-sípoló hangot hallottunk. Ezt a szívószál végén lévő két kis „nyelv” rezgő mozgása okozta.
2. Nap
A második nap délelőttjét az ELI-ALPS Lézeres Kutatóintézetben töltöttük (az ELI-ALPS angol mozaikszó, Extreme
Light Infrastructure Attosecond Light Pulse Source). A program első részeként lehetőségünk volt körbejárni az intézetet,
majd megnézhettünk egy rövid bemutatót a fényről, és azt is megtudtuk, hogy itt csak szemmel nem látható lézereket
használnak. Az itt folyó kutatások egyik fő célja, hogy ultrarövid impulzusokat szolgáltató fényforrások széles skáláját
tegye hozzáférhetővé a nemzetközi tudományos közösség számára. A létesítmény küldetésének másik fő eleme a nagy
csúcsintenzitású és nagy átlagteljesítményű lézerek tudományos és technológiai fejlesztésének elősegítése
A program második részeként egy vetélkedőn vettünk részt,
A második nap délutánján a Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ Fül-orr-gégészeti
Központjába látogattunk, ahol a hangképzéssel és a hallással kapcsolatos előadásokat hallgattunk meg, majd lehetőségünk
volt megnézni, hogyan is zajlik egy gégevizsgálat. Nagyon érdekes volt, ahogy egy pisztolyra hasonlító szerkezettel – ami
egy nagyon apró kamerával és lámpával van ellátva – a gégéhez közel helyezve tisztán lehet látni a gégét.
Ebéd után az Orr-Fül-Gégészetre mentünk ahol előadásokat hallgattunk meg a hangképzéssel és a hallással kapcsolatosan,
majd lementünk a vizsgáló helységben ahol saját szemünkkel nézhettük végig, hogyan is zajlik egy endoszkópos gégevizsgálat.
Ez a vizsgálat úgy történik, hogy van egy pisztolyszerű szerkezet, ami egy nagyon apró kamerával és egy lámpával van
ellátva. Ezt a beteg szájába vezetve a gégéhez közel helyezik, és így tisztán lehet látni a gégét.
3. Nap
Kirándulásunk utolsó napját a Szent István téren álló víztorony látogatásával kezdtük. Az idegenvezetőnktől megtudtuk,
hogy a torony 1903-ban épült, és a különlegességét az adja, hogy ízig-vérig vasbeton. 2003-ban egyedi ipartörténeti műemléki
védettséget kapott, 2006-ban pedig átesett egy rekonstrukción.
A víztorony után pedig ismét a Szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnáziumba mentünk ahol a hang terjedését vizsgáltuk
a levegőben méghozzá úgy, hogy egy vízzel teli edénybe egy csövet merítettünk, ami be volt skálázva. A cső alját a víz
zárta le, a teteje nyitott maradt. A cső tetejéhez rezgő hangvillát tartottunk, és szépen lassan elkezdtük kiemelni a csövet
úgy, hogy a hangvillát nem mozdítottuk. Egyszer csak felerősödött a rezgés, rezonancia jött létre, itt lemértük a légoszlop
magasságát majd ezt megismételtük kétszer. Ezután tovább emeltük a csövet és néhány centi emelés után ismét rezonancia
jött létre, ezt a magasságot is feljegyeztük majd ezt is megismételtük kétszer. Miután ezzel megvoltunk a második rezonancia
„magasságából” kivontuk az első rezonancia „magasságát” majd ezt megszorozva kettővel megkaptuk hullámhosszt
(Mikor ezzel is megvoltunk akkor a megszoroztuk a frekvenciával (440Hz) majd a három mérést átlagoltuk és így körülbelül
335-345 m/s-ot kaptunk.
Szerintem ez egy izgalmas kirándulás volt, örülök, hogy a részese lehettem, és sok újat tanulhattam!”
Beszámoló letölthető innen.
2019. szeptember 9., hétfő
